Bible verses about "time management" | Hungarian

¹⁴ Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelõl, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet. ¹⁵ De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.

¹ Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szûzhöz, a kik elõvevén az õ lámpásaikat, kimenének a võlegény elé. ² Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond. ³ A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elõvevék, nem vivének magukkal olajat; ⁴ Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az õ edényeikben. ⁵ Késvén pedig a võlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának. ⁶ Éjfélkor pedig kiáltás lõn: Ímhol jõ a võlegény! Jõjjetek elébe! ⁷ Akkor felkelének mind azok a szûzek, és elkészíték az õ lámpásaikat. ⁸ A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak. ⁹ Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendõ nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak. ¹⁰ Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a võlegény; és a kik készen valának, bemenének õ vele a menyegzõbe, és bezáraték az ajtó. ¹¹ Késõbb pedig a többi szûzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk. ¹² Õ pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket. ¹³ Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljõ. ¹⁴ Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az õ szolgáit, és a mije volt, átadá nékik. ¹⁵ És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettõt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az õ erejéhez képest; és azonnal útra kele. ¹⁶ Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. ¹⁷ Azonképen a kié a kettõ vala, az is más kettõt nyere. ¹⁸ A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az õ urának pénzét. ¹⁹ Sok idõ múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. ²⁰ És elõjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. ²¹ Az õ ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. ²² Elõjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. ²³ Monda néki az õ ura: Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. ²⁴ Elõjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél; ²⁵ Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied. ²⁶ Az õ ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem; ²⁷ El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. ²⁸ Vegyétek el azért tõle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van. ²⁹ Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van. ³⁰ És a haszontalan szolgát vessétek a külsõ sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. ³¹ Mikor pedig eljõ az embernek Fia az õ dicsõségében, és õ vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az õ dicsõségének királyiszékébe. ³² És elébe gyûjtetnek mind a népek, és elválasztja õket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktõl. ³³ És a juhokat jobb keze felõl, a kecskéket pedig bal keze felõl állítja. ³⁴ Akkor ezt mondja a király a jobb keze felõl állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. ³⁵ Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; ³⁶ Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. ³⁷ Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? ³⁸ És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? ³⁹ Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? ⁴⁰ És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. ⁴¹ Akkor szól majd az õ bal keze felõl állókhoz is: Távozzatok tõlem, ti átkozottak, az örök tûzre, a mely az ördögöknek és az õ angyalainak készíttetett. ⁴² Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; ⁴³ Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. ⁴⁴ Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? ⁴⁵ Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. ⁴⁶ És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.

⁴ Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem, a míg nappal van: eljõ az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik.

⁸ Ez az egy azonban ne legyen elrejtve elõttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendõ, és ezer esztendõ mint egy nap. ⁹ Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tûr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson. ¹⁰ Az Úr napja pedig úgy jõ majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévõ dolgok is megégnek. ¹¹ Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben, ¹² A kik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, a melyért az egek tûzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! ¹³ De új eget és új földet várunk az õ ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik. ¹⁴ Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplõ nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.

⁴ Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tûz gerjede fel, így szólék [azért] az én nyelvemmel: ⁵ Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.

⁹ Az embernek elméje gondolja meg az õ útát; de az Úr igazgatja annak járását.

¹³ Nosza immár ti, a kik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk ama városba, és ott töltünk egy esztendõt, és kalmárkodunk, és nyerünk; ¹⁴ A kik nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltûnik. ¹⁵ Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni. ¹⁶ Ti ellenben elbizakodottságtokban dicsekedtek: Minden ilyen dicsekedés gonosz. ¹⁷ A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bûne az annak.

⁸ Ideje [van] a szeretésnek és ideje a gyûlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.

³³ Hanem keressétek elõször Istennek országát, és az õ igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

²⁸ Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde elõször leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?

⁵ Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván.

¹² Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

¹⁵ Meglássátok annakokáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek: ¹⁶ Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok. ¹⁷ Annakokáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akaratja.